Utazás a belső középpontodba…Akkor most hová is megyünk?

A regénybe belerejtettem a spirituális fejlődés lépcsőfokait. Egy utazás, mely a belső középpontodba vezet. Most akkor messzi tájakra vagy belülre tekintünk? Az utazás itt szimbolikus. Vigyázz, mert több is rejlik benne, ha az irányt befelé veszed! Megismerheted önmagad.

Amikor becsapódik egy krízishelyzet, kicsit mind elanyátlanodunk. Kirúgnak, szakítunk, válunk, elveszítünk valakit. Fáj, hogy nem érkezik egy várva várt dolog. A csomagolás bármilyen lehet. Egy biztos, a szívünk szakad bele. Hogy ez a jövőben majd a javunkra fog válni? Ezen a ponton ez ki a fenét érdekel?
Valamire mégiscsak jó ez az állapot. Fuldokolva mentőöv után kapunk.
Kapaszkodóra, reményre van szükségünk.

 Váratlanul bújnak elő a varázskalapból az eddig láthatatlan módszerek: a látónő, a kineziológus, a jógaoktató, a tarot kártyavető, a légzésterapeuta, az asztrológus… Ha a spiritualitás csírája felébred bennünk, intuíciónk minden bizonnyal jó irányba vezet. Rövid időn belül a test-lélek-szellem egységében kezdenünk gondolkozni. Új ajtót nyitnak nekünk. Rácsodálkozunk.

1. A csodák apránként érkeznek az életünkbe. Felfedezzük a furcsa egybeeséseket. Már nem legyintünk, hogy ez csak fatális véletlen. Elkezdjük figyelni a belső iránytűnket. Belevágunk.

2. Az utunkon eleinte a kezdők szerencséje vezet, majd néhány próbatétel következik. Amit megtapasztaltunk a magunk bőrén, az már nem hit, hanem tudás. Nem akarunk bizonygatni már senkinek semmit.

3. Az út kanyarog. Kezdjük beazonosítani elszenvedett csapásainkat, vajon mit szerettek volna tanítani nekünk. Megbocsátást, elengedést, bátorságot, esetleg kiállni saját magunkért?

4. Néha kis időre visszazuhanunk. De nagy levegőt veszünk. A problémáinkat átkereszteljük „tanulandó feladatoknak”. Megérezzük a bennünk rejlő erőt.

5. Ráébredünk, nem is vagyunk áldozatok. Nem az eseményekre, hanem a rájuk adott válaszainkra koncentrálunk. Ahogy egyre súlyosabb igazságokkal szembesülünk, úgy egyre kevésbé ítélkezünk.

6. Néha elegünk lesz az egészből, dühösek leszünk az univerzumra és Istenre. De már annyi álarcot lefejtettünk magunkról, hogy belül biztosan tudjuk, jó úton vagyunk. Azt gondoltuk talán, kellemes lesz? Senki nem ígérte nekünk.

7. A legnagyobb ugrás közeledik: nyílik a szívünk, s vele együtt érkezik a „Legyen meg a TE akaratod.” Mindeközben teremteni tanulunk.

8. Az értékrendünk átrendeződik. Az élet a forrás felé sodor. Végre önmagunk akkumulátorává válunk. Felfedezzük a létezés gyönyörét.

9. A horizontunk kitágul, s keressük a nagy egészben a saját helyünk. Pontosan érezzük, hogy jó felé megyünk. Bizonyosan tudjuk, amikor eljön az ideje, úgyis mindenbe bevezetést nyerünk.

10. Egyszer csak egy fennsíkon találjuk magunkat. Ideje kicsit megpihenni és magunkba szívni a megelégedettséget, a boldogságot. Hosszú utat jártunk be idáig.

11. De hamar kiszúrjuk a minket körbevevő hegyeket. Ahová érkeztünk, az csak egy állomás volt. Egy kapu, ami a következő csábító kihívás kezdete.

Már tisztában vagyunk, hogy mindez értünk történik. Bátorságunkat összeszedve újból nekivágunk. Mert emberek vagyunk. A földi élet aprólékosan kidolgozott, személyre szabott tanulópályáján járunk. A hatalmas teljesség aprócska szereplőiként. Tökéletes harmóniában önmagunkkal és az egész világgal.

Elszánt, céltudatos és boldog felismerésekkel kísért, kellemes hegymászást kívánok minden Útonjárónak!

Következő bejegyzés: Te tényleg mindent megtettél?

Namasté! 

Fehérváry Andrea

Fehérváry Andrea

Friss bejegyzéseim

Könyveim

Iratkozz fel hírlevelemre

Pillants be AZ INDIA SOROZAT KULISSZATITKAIBA!

Iratkozz fel hírlevelemre!

Most megajándékozlak kedvenc indiai slágereimmel!

Ajándék zenei válogatás