Hogyan születnek a könyvek szereplői?

„ A néni még él?”, ragadta meg a karom a napokban egy kedves ismerősöm, aggodalmasan. Furcsán nézhettem rá, és kellett néhány másodperc mire leesett, Hermina nénire gondolt, a második kötetem egyik szereplőjére. Nem. Hermina néni soha nem is élt. Én találtam csak ki. De ezek szerint jól sikerült.

Mégis, hogyan születnek meg a regény hősei egy író fejében, mennyire valósak és egyáltalán, milyen erők pulzálnak a szerző és szerzeményei között?

Egy regény szereplőinek életre keltése egy igen bensőséges alkotófolyamat. Nézzük, mi is a kiindulópont?

1. Valós személy

Hamar rá kellett jönnöm, bár a legkönnyebb útnak tűnik, mégis a legkeményebb dió. Tényleg jártunk Indiában két barátnőmmel.

Az első kötetben az indiai útinaplómat fel is használtam. De etikus-e bármit megjelentetni, belekeverve mást is? Nyilván nem fogom kiteregetni nyilvánosan, mikről beszélgettünk, ellenben idegen dolgokat adni a szájukba szintén felelősség lenne!

Sőt, nem létező drámát sem kanyaríthatok az életükbe, csak hogy felpezsdítsem a történetet! Még csak az kellene, hogy összetalálkozzak utána a boltban valamelyik családtagjával, akinek épp a halálos ágya mellett térdelt a könyvbeli énje! Ez az oka, hogy nincs erőteljesebben kibontva a karakterük az első kötetben, és mellékszerepet kapnak mindketten a folytatásban. Valós szereplőkkel tehát nem dolgozhat az ember kénye-kedvére, csak óvatosan, mint a hímes tojással.

Hogyan születnek a szereplők a könyvben?

2. Kitalált szereplő

Megformázni a levegőből valakit? Az alkotás gyönyöre! Akár egy szobrász, miközben a kőből redőzött ruhát farag. Itt már foghatom az alapagyagot és gyúrhatom, alakíthatom, ahogy csak tetszik. Egy történetben eljátszadozhatok egy fiktív szereplő kinézetével, bármilyen tulajdonságokat ráaggathatok, apró napi szokásokkal ruházhatom fel. Akár még saját szavajárást is adhatok a szájába. A legdurvább, hogy egy idő után a megalkotott szereplő önálló életre kel! Magától hozzászól a párbeszédhez, tesz egy gesztust, szinte már látható és tapintható. Tényleg úgy érzi az ember, muszáj folytatnia a történetet, mert nem szeretne még elszakadni tőle! Ugye… ez nem para?

3. Inspirált karakter

A legizgalmasabb részhez érkeztünk, az író boszorkánykonyhájához! A freskóművész is anno összeterelte a falubelieket egy-egy nagyobb csoportképhez, s azok a szemek mosolyognak le ránk a falakról azóta is, bibliai alakok képében. Na nem az eredeti hajszínnel, ruhával vagy háttérrel. „Modellnek” használom én is egy-egy ismerősömet alkalomadtán, vagy némely tulajdonságot beleemelek a történetbe, amit valahol láttam-hallottam.  Az író folyamatosan szívja magába a külvilágot! Egy csipetnyi részlet, egy leheletnyi melankólia, átszínezve a palettán és voilá, máris elkészült az új karakter. Az inspiráció a lényeg, a pillanat varázsa, ami megérinti az embert – a többinek már rég köze sincs a valósághoz. Előfordult  olyan is, hogy egy általam megélt érzésre építettem fel egy karaktert, hogy ábrázoljak egy szigorú, de szeretetteljes mestert, s kifejezzem a hálámat ezért a kapcsolódásért.

Könyv szereplők

Van még egy játék, amit imádok: egy-egy mondat erejéig szeretek üzeneteket belerejteni a szövegbe a barátaimnak. Ezek mindig pozitív megjegyzések, és tudom, hogy akinek szól, az megérti. Azt fejezem ki vele, mennyire sokat jelentenek számomra.

A fantázia világa egy nagyon jó hely. Képzeld el, vizualizáld álmaidat, mert sokkal több rejlik benne, mint amire elsőként gondolnál! Apró teremtéseink kezdete…

Következő bejegyzés: Ugyan mit számít az a helyszín?

Namasté! 

Fehérváry Andrea

Fehérváry Andrea

Friss bejegyzéseim

Könyveim

Iratkozz fel hírlevelemre

Pillants be AZ INDIA SOROZAT KULISSZATITKAIBA!

Iratkozz fel hírlevelemre!

Most megajándékozlak kedvenc indiai slágereimmel!

Ajándék zenei válogatás