Imádok utazni!

Ország-szerelemből Olaszország nálam a listavezető, amikor ott éltem, akkor értettem meg, mennyire más, ha valaki turistaként vagy otthonosan mozog egy másik országban.

Azóta ezt az érzést keresem utazásaim során. Szeretek helyi barátoknál, családoknál megszállni, kerülöm a szervezett utakat, engem a saját felfedezés élménye hajt. Ha lehet, minél egyszerűbb szállásokat választok, a járatlan utak vonzanak, lehetőleg helyi busszal, vonattal.

Meggyőződésem, hogy a világ különböző tájain élő emberek csupán abban különböznek, hogy a helyi szokások értelmében más módon szocializálódtak. Próbálok hidat képezni a különböző kultúrák között, arról mesélni, hogy a világ másik felén is ugyanolyan érzések és problémák kavarognak az emberek szívében. Mindössze a háttér változik: más hozzá a tájkép, másfajta a ruha és másmilyen az étel a tányérokon.

Akkor miért India?
Egyáltalán nem állt szándékomban Indiába utazni, mígnem a pálmalevelem felolvasásakor megtudtam, csakis így oldhatom fel a karmám. Nem akartam kihívni a sorsot, ezért inkább nekivágtam a dél-indiai útnak! (Amit őszintén szólva, annyira nem is bántam :). ) „India is incredible”, mondja a kinti reklámszlogen, és tényleg a hihetetlen az egyik legjobb jelző rá. Merthogy azt lehetetlen volt előre elképzelni, ami ott fogadott! Rengeteg csodát ajándékoz egy ilyen út az embernek. Mindenben ott a szín: a szárik végeláthatatlan kombinációjában, a házak falában, az ételekben, a holi fesztiválban, a várak míves építészeti bravúrjaiban. 

Mindenben ott a mosoly: az emberek közvetlenségében, merthogy bármikor (és folyamatosan) megszólítanak, selfit kérnek, érdeklődnek, segítenek, szívesen mesélnek, táncolni hívnak. Mindenben ott az élet: a tuktukok folyamatos tülkölésében, a vonatok zsúfoltságában, az emberek végtelen tengerében. És mindenben ott a szentség: a Gangesz hömpölygő folyamában és a máglyák csendes árnyékában, aztán a szent tehenek türelmes kerülgetésében, a családi zarándokutakban, az istenségek szobraiban, az adakozás körforgásában, a szádhik lemondásában. 

De az emberek a legelképesztőbbek: mintha megragadtak volna gyermeki naív tisztaságukban. Mindenben ott egy cseppnyi varázslat. Hogyan lehetséges, hogy mindez így, együtt és külön-külön spirálisan forogjon? Akár mint Shiva örökös tánca.

Ezt vagy imádja az ember vagy elmenekül…

Namasté! 

Fehérváry Andrea

Fehérváry Andrea

Friss bejegyzéseim

Könyveim

Iratkozz fel hírlevelemre

Pillants be AZ INDIA SOROZAT KULISSZATITKAIBA!

Iratkozz fel hírlevelemre!

Most megajándékozlak kedvenc indiai slágereimmel!

Ajándék zenei válogatás