Imádok utazni!

Ország-szerelemből Olaszország nálam a listavezető, amikor ott éltem, akkor értettem meg, mennyire más, ha valaki turistaként vagy otthonosan mozog egy másik országban.

Azóta ezt az érzést keresem utazásaim során. Szeretek helyi barátoknál, családoknál megszállni, kerülöm a szervezett utakat, engem a saját felfedezés élménye hajt. Ha lehet, minél egyszerűbb szállásokat választok, a járatlan utak vonzanak, lehetőleg helyi busszal, vonattal.

Meggyőződésem, hogy a világ különböző tájain élő emberek csupán abban különböznek, hogy a helyi szokások értelmében más módon szocializálódtak. Próbálok hidat képezni a különböző kultúrák között, arról mesélni, hogy a világ másik felén is ugyanolyan érzések és problémák kavarognak az emberek szívében. Mindössze a háttér változik: más hozzá a tájkép, másfajta a ruha és másmilyen az étel a tányérokon.

Akkor miért India?
Egyáltalán nem állt szándékomban Indiába utazni, mígnem a pálmalevelem felolvasásakor megtudtam, csakis így oldhatom fel a karmám. Nem akartam kihívni a sorsot, ezért inkább nekivágtam a dél-indiai útnak! (Amit őszintén szólva, annyira nem is bántam :). ) „India is incredible”, mondja a kinti reklámszlogen, és tényleg a hihetetlen az egyik legjobb jelző rá. Merthogy azt lehetetlen volt előre elképzelni, ami ott fogadott! Rengeteg csodát ajándékoz egy ilyen út az embernek. Mindenben ott a szín: a szárik végeláthatatlan kombinációjában, a házak falában, az ételekben, a holi fesztiválban, a várak míves építészeti bravúrjaiban. 

Mindenben ott a mosoly: az emberek közvetlenségében, merthogy bármikor (és folyamatosan) megszólítanak, selfit kérnek, érdeklődnek, segítenek, szívesen mesélnek, táncolni hívnak. Mindenben ott az élet: a tuktukok folyamatos tülkölésében, a vonatok zsúfoltságában, az emberek végtelen tengerében. És mindenben ott a szentség: a Gangesz hömpölygő folyamában és a máglyák csendes árnyékában, aztán a szent tehenek türelmes kerülgetésében, a családi zarándokutakban, az istenségek szobraiban, az adakozás körforgásában, a szádhik lemondásában. 

De az emberek a legelképesztőbbek: mintha megragadtak volna gyermeki naív tisztaságukban. Mindenben ott egy cseppnyi varázslat. Hogyan lehetséges, hogy mindez így, együtt és külön-külön spirálisan forogjon? Akár mint Shiva örökös tánca.

Ezt vagy imádja az ember vagy elmenekül…