Saját név vagy álnév?

Nem a világ íróinak álnév-listájával készültem. Arról mondanék pár szót, mennyire komoly dilemmát okoz, hogy az ember milyen néven publikálja az első könyvét. Persze, nem nyilatkozhatok más nevében.

Mikor beküldtem az In-dia-dal kéziratát, és elképzelésem sem volt, hogy egy regénypályázat nyertese leszek, szinte gondolkodás nélkül kanyarintottam oda az álnevet: Bianca di Castello.

Azonban teljesen megváltozott a helyzet, mikor a nyomdai előkészítő munkák alatt rádöbbentem, ez tényleg meg fog jelenni. Szóval sok ismerős és ismeretlen olvasó kezébe fogja venni a könyvem. Akkor mitévő legyek? Gyorsan kellett döntenem.

A legtöbben azért választanak külföldi nevet, mert az idegen könyvek kelendőbbek, mondván, ha már lefordították, akkor biztos jó. Úgysem egy ismeretlen, hazai szerző könyve után nyúlnak a polcon a könyvesboltban! Ezekre az érvekre vállat vontam. A könyvem annyira a szívemből született, hogy soha nem tekintettem rá „nyereségként”. A másik általános indok, hogy a szerzők szeretnék megőrizni a magánéletük inkognitóját. Szívszerelemből írás ide vagy oda, elég valószínűtlennek tartottam, hogy egy-kettőre annyira berobbanjak a
köztudatba a semmiből, hogy a fotósok hadától kellene védeni az életem.

Egyre inkább kezdett tetszeni a kép, hogy a saját nevem lássam viszont egy könyv borítóján, ugyanakkor belém is hasított a félelem: akkor mindenki tudni fogja, hogy ezt én írtam! Fel merem-e vállalni magam, a kritikákat, és azt is, ha esetleg valakinek nem tetszik? (Mert miért is kellene kedvelnie mindenkinek, én is kapcsolgatom a rádión a csatornákat!)

Minden ember, aki alkot valamit, annak szüleménye számára egyfajta gyermeke. Ráébredtem, hogy nem az a fontos, kinek mi a véleménye róla, egyedül az alkotófolyamat számít, az a szenvedélyes állapot, aminek a tüzéből az írás született. Mert számomra ezt jelenti a könyvem. Mindenki másnak pedig szabadon meghagyom, hogy jelentse számára azt, amit ő akar.

Mert a megoldáshoz vezető út mindig a félelem ajtaján át vezet. S mindezt végigfuttatva, gyorsan megszületett bennem a döntés. Felvállalom a nevem és magam. Itt és egyébként minden másban is.

Nyilván minden szerzőnek más a motivációja. Ez csupán az én történetem. S hogy az írói álnevem se vesszen kárba, az azóta megalapított kiadóm a valamikor kiötlött nevet megörökölte: Castelbianco. Olaszról lefordítva: fehér vár. Mert mindig is szerettem a szójátékokat.

Vállald fel magad és ami belőled jön, mindig, minden helyzetben!

Következő bejegyzés: Hogyan születnek a könyvek szereplői?

Namasté! 

Fehérváry Andrea

Fehérváry Andrea

Friss bejegyzéseim

Könyveim

Iratkozz fel hírlevelemre

Pillants be AZ INDIA SOROZAT KULISSZATITKAIBA!

Iratkozz fel hírlevelemre!

Most megajándékozlak kedvenc indiai slágereimmel!

Ajándék zenei válogatás