Te tényleg mindent megtettél?

Néha az embert egy egyszerű megpöccintés rak a helyére. Én is így jártam ezzel anno, a kéziratommal kapcsolatban. Elmondom, hátha neked is támad tőle egy korszakalkotó ötleted. Csak azt kell átgondolnod, van-e valami, amit megbántál az életedben. Egyszerűbb lesz, mint hinnéd.
 

Néhány éve történt. Megtalált egy rövid cikk, semmi extra. Csak átfutottam. A klinikai halálból visszatért emberekről szólt. Kérdezgették őket, mit bántak meg leginkább az életükben, mit tettek volna másként. Egyöntetűen azt a választ adták, hogy azokat a dolgokat, amikre vágytak, de valami oknál fogva elmulasztották.  

Aztán a cikk végére még odabiggyesztették a kérdést. 

Ha meghalnál, Isten színe előtt állnál és feltenné neked a kérdést, Te mit válaszolnál?

Van esetleg olyan dolog az életedben, amit szerettél volna, de nem tettél meg?

Elsőre csak legyintettem magamban. Ugyan már! Egyrészt még élek. Másrészt, tökéletesen a magam ura vagyok, azzal töltöm meg a napjaimat, amivel akarom. De aztán leszállt az éjszaka, és hullámvasútra ültettek azok az elalvás előtti, félig kábult képek és gondolatok. Elképzeltem, szinte láttam magam, ahogy ott állok… Előtte. Ó, a fenébe is! Nem volt menekvés.

Dörgő hangja a szívembe markolt. A gondolataim akaratlanul is cikázni kezdtek. Család? Munka? Barátok? A lelkiismeretem fénycsóvája kutakodott, kíváncsian pásztázta a saját életem. Aztán egyszer csak betalált. Egy jól elrejtett zugra szegeződött a fókusz. Szinte a bőrömön éreztem, ahogy belém hasított a felismerés. 

– Nem olyasmit lelt, amit másért, hanem amit magamért lehetett volna megcselekednem. – Nem küldtem el a kéziratomat, mert… Ugyan minek? – kelt önálló életre a saját hangom. – Mégis miért nem tettél legalább egyetlen kísérletet? – kérdezte Isten. – Semmi értelme nem lett volna. Meg amúgy is, csak magamnak írtam… – érveltem. – Jó, jó, ez világos – helyeselt erre Ő. – De ha nem volt számodra tétje, akkor pláne nem értelek, mi tartott vissza, hogy legalább megpróbáld. – …Végül is, ha úgy gondolod – rebegtem csendes félálomban. – Nem, tévedsz. Te gondolod úgy! – zengett a válasz, kedvesen. A rá következő héten akkurátusan összegyűjtöttem minden kiadó oldalát. Ezen aztán tényleg ne múljon! Több időt is vesztegettem már az életemben egyéb, felesleges dolgokra. A netes kutatómunkám kellős közepén dobott fel a Facebook egy hirdetést, ezzel a címmel: „Egy regény lapul a fiókod mélyén? Akkor Téged keresünk!” Erre már meglepődtem. Most tényleg engem szólítottak meg? Mindent előkészítettem, a kért mellékleteket összeszedtem, elrendeztem. Nagy levegőt vettem, majd kattintottam és beküldtem. Legalább ettől fogva nyugodt lehetek, gondoltam. Bár tudom, hogy semmi értelme az egésznek, de nincs veszítenivalóm. Nem is szóltam róla szinte senkinek.

Hónapok teltek el. Egy e-mailben értesítettek, gratuláltak, hogy én lettem a regénypályázat nyertese, és meg fog jelenni a könyvem. Órákon át egy hang sem jött ki a torkomon. Heteken keresztül a járda felett lebegve jártam.  

Egy dolog azóta bizonyossággá érlelődött bennem. Mindenképp jó dolog alkalomadtán elbeszélgetni Istennel.  

Éppen ezért, szeretném megkérdezni Tőled: ha ott állnál, a színe előtt… van valami, amit esetleg sajnálsz, mert mindig is szerettél volna, csak…?       

Következő bejegyzés: A diófám alkímiája és mágiája

Namasté! 

Fehérváry Andrea

Fehérváry Andrea

Friss bejegyzéseim

Könyveim

Iratkozz fel hírlevelemre

Pillants be AZ INDIA SOROZAT KULISSZATITKAIBA!

Iratkozz fel hírlevelemre!

Most megajándékozlak kedvenc indiai slágereimmel!

Ajándék zenei válogatás