A vágyaink, melyek valóra válnak, ha hagyjuk őket…

avagy Hogyan jutott el az In-dia-dal az angol kiadásig
A festékdobálós holi délutánján, a tarka fátyolfüggönnyel fedett teraszon sörözgettünk harmicöt fokban, újdonsült indiai barátainkkal. Meséltem nekik a frissen megjelent könyvemről. Erre azonnal megemelkedtek a poharak, és harsányan koccintottunk, hogy jelenjen meg angolul is! Hát valahogy így kezdődött. Várjunk csak, vagy mégsem?

A captivating story about unconditional love

Flóra Földes lives the average life of a divorced mother of two children in a small riverside town. While she is trying to maintain her optimistic outlook, her life’s mosaics start to form into a strange picture.

Following an ancient prophecy written on Palm Leaves by the Maharishis, she is determined to find and fulfill her destiny. Little did she know; this journey will change her life forever.

Read more…

Nem, valójában nem itt indult a történet. Annyi év eltelt már, le kellett  porolnom a memóriám pókhálóit. Hogy is volt? Magam is megilletődtem, mekkora utat járt be ez a vágy, mire testet öltött!

2012:

Esténként – amikor a gyerekek már aludtak –, elő-elővettem az indiai útinaplóm. Elkezdtem begépelni, ahogy a barátnőimnek ígértem. Elképzeltem, ha kiköltöznék Indiába, írhatnék majd a kinti életemről! Gyorsan kiegészítettem hát az utazásunk előzményeivel, ha arra kerülne a sor, legyen mégis a történetnek „eleje”.

2012-2016:

A feléig sem jutottam el. Fejre állt az életem, jó ideig.  Évek múlva, mikor kisimultak a hullámok, eszembe ötlöttek az irományaim. Sőt, a könyvbéli Ravi is újra előkerült. Közeledett a születésnapja, a negyvenedik. Valami igazán nagy durranást szerettem volna! Ki is találtam, mi lesz. Egész nyáron át csak körmöltem.

2016.október:

Micsoda hajtóerő és mekkora állhatatosság! 🙂 Írni egy regényt magyarul, aztán A4-esre kinyomtatni, műanyag spirállal összefűzetni, rajzolni egy borítót neki, és egy borítékba süllyesztve elküldeni egy titkos címre, a világ másik végébe. Egy lapokból álló halmazt, vagyis a „könyvet”, amit ha meg is kap, úgysem fog soha érteni. Tisztán emlékszem, akkor az volt életem legnagyobb vágya, hogy bárcsak egyszer angolul a kezébe foghatná és megtudhatná, ami bennem munkált akkor. Mondjuk nem volt rá egy százalék esélyem sem. Lehet, még ezzel is sokat mondtam.

2017:

Nyáron belebotlottam egy pályázatba. „Egy regény lapul a fiókod mélyén?”– harsogta a főcím. Szíven ütött, mintha engem szólítottak volna.  Lenyomtam egy lelki tusát, átdolgoztam az egész kéziratot, majd heteken át a lábjegyzetekkel molyoltam.  Nagy levegőt vettem, majd beküldtem. És vártam. 

2017. december:

Öröm-sokkot kaptam, amikor megkaptam az Álomgyár Kiadó és Jelen Vagyok Tehetséggondozó Egyesület e-mailjét, hogy én lettem a pályázat nyertese! Egy órán át csak ültem a képernyőt bámulva. Hónapokon át lebegve jártam a járda felett. Aztán belém nyilallt a rémület, hogy akkor ezt most mások is el fogják olvasni! 🙂

2018:

Elképzelésem sem volt egy könyvkiadás háttérmunkáiról, és hogy mekkora stáb dolgozik rajta! Aztán lett könyvbemutatóm, részt vettem pár találkozón, volt, hogy írtak rólam, és indítottam egy szerzői Facebook oldalt. Néha csak a fejem kapkodtam!

2019:

Újra India, a folytatáshoz. Persze csak „ürügyből”. A történet, hozzá a jegyzetek már rég megvoltak. De jól esett a hangulata, belélegeztem egy újabb adag inspirációt. A vázlatom több alkalommal szó szerint megelevenedett, ami csak fokozta az ámulatot – India nem véletlenül a csodák országa!

És igen, ekkor buliztunk a holin, és ott történt az az ominózus fogadalom. Hogy egyszer majd tutira meg fog jelenni angolul! Esélye persze, az ismét nem volt. De akkor, ott, olyan jól hangzott! 🙂

Ősszel felhívott a könyvbéli Ravi, hogy egy ismerőse épp kiadta egy könyvét, és ajánlotta azt az indiai kiadót. Felvettem velük a kapcsolatot.

2020:

Egy EU-s műfordítói pályázathoz be kellett csatolni egy külföldi fordító önéletrajzát is. Hosszú keresgélés után így találtam rá Klaudiára, Floridában. A fordítás őszre elkészült, a szinte biztosra vett támogatás a kiadáshoz viszont elmaradt.  Lementettem az angol nyelvű kéziratot, és megadóan konstatáltam, hogy akkor ez ennyi volt.

2021:

Januárban az indiai kiadó egy visszautasíthatatlan ajánlattal állt elő kezdő szerzőknek. Újra porondra szólítottak hát. Tudtam, hogy most vagy soha! Belevágtam. Épp úgy érzem magam a nemzetközi könyvkiadás piacán, mintha egyetlen bottal nekiindultam volna a dzsungelnek.   

A tudat, hogy a napokban megjelenik a könyvem Indiában, és belistázásra kerül az Amazon-on, vagyis minden angol nyelvterületen, csendes meghatottsággal tölt el. Szinte nem is értem, mindez hogyan és mikor történhetett!

 „Minden dolognak van egy kezdete. Az aprócska csíra kibújhat bármiből: lehet egy újságcikk, film, reklám szlogen, egy álláshirdetés vagy egyszerűen egy barát elejtett mondata. Abban a pillanatban még csak nem is sejtjük, hogy a mag megfogant a talajban. Később pedig már oly nehéz visszaemlékezni, miért is támadt az az ötletünk. Miért éreztük, hogy épp azt akartuk tenni. Már bennünk van: megteremtetett. Előbújt. Szárba szökkent. Az Első Gondolat nélkül soha semmi sem tudna megszületni. Valahogyan pedig csak odahullajtja egy madárka mindig azt a magocskát.” (In-dia-dal)

Felsejlik bennem, hol is hullajthatta el a madár az én magocskámat. Igen. A keralai lagúnák közt hajókázva, ott volt annyira TÖKÉLETES az élet íze, amikor megállt az idő és a pillanat. Ott hagyta el a számat először az a mondat, hogy egyszer, valamikor…írni szeretnék. A szavaknak pedig teremtő erejük van. Igen, tessék, akkor most megtaláltam.

Boldog izgatottságot és hálát érzek. „Ravi” sorsát beteljesítette, hiszen ő vezetett el idáig.  Nekem az angol nyelvű kiadás önmagában az ajándék, én ezzel megkaptam, amire vágytam. Ha valakinek pedig örömöt okoz a regényem, az csak tovább duzzasztja a boldogságomat, hiszen a szíveink egy pillanatra összetalálkoznak.

Nem is sejtettem évekkel ezelőtt, hogy az élet ekkora meglepetést tartogat nekem! Nem hittem volna, hogy valóban a szavainkkal, gondolatainkkal így lehet a sorsunkat formálni. Hosszú volt a folyamat, helyenként a részletek már elmosódtak, s időközben magam is átalakultam.   

De ugye tudod, ez mit jelent? Azt, hogy a gondolatainkkal és a szavainkkal valóban lehet teremteni! Én mindig csupán egyik állomásról utaztam a másikra. Hagytam, hogy vigyen a vonat. Téged is ott vár a saját, személyre szabott csodád. És be is teljesülhet, ha hagyod.      

Namasté! 

Fehérváry Andrea

Fehérváry Andrea

Friss bejegyzéseim

Könyveim

  • A könyvek értékesítése jelenleg szünetel.
  • A könyvek értékesítése jelenleg szünetel.
  • A könyvek értékesítése jelenleg szünetel.
  • A könyvek értékesítése jelenleg szünetel.

Iratkozz fel hírlevelemre

Pillants be AZ INDIA SOROZAT KULISSZATITKAIBA!

Iratkozz fel hírlevelemre!

Most megajándékozlak kedvenc indiai slágereimmel!

Ajándék zenei válogatás