A diófám alkímiája és mágiája

Alkímia és mágia – micsoda tudással bíró szavak! De hogyan töltsük meg tartalommal úgy, hogy a hétköznapjaink része legyen? Ez a nagy kérdés!

Az aranycsinálás művészetét középkori romantika lengi körül. Szinte látom magam előtt, ahogy az olvasztótégelyben izzik az ólom és az alkimista tűzbe nyúl fogójával a kikristályosodott sárga rögökért. Bár hangulatos a kép, most mégsem ezt a receptúrát tanulmányozzuk. Spirituális szempontból az alkímia lényege saját negatív megéléseink átszűrése és pozitívvá alakítása az életünkben. Könnyű mondani! De kivitelezni? Ugyan hogyan lehetne a rosszból, a sűrű anyagból, a nehéz megélésekből jót varázsolni? Mesélek neked erről valamit.

A fákkal mindig is bensőséges kapcsolatot ápoltam. Talán, mert eleve F.A. a monogramom. A könyveimben csomó helyre elrejtettem a fát szimbólumként: alatta jógázik Flóra reggelenként, egy fa ihlette a mókusos novelláját, és a végén, a jó és rossz összemosódásakor is egy girbegurba diófa a társa. Hiszem, hogy a fáknak lelkük van.  Képzelheted, hogyan érintett, amikor kiderült, ki kell vágatnom az udvaromban álló ezer éves, öreg diót! Elhiheted, minden követ megmozgattam, hogy maradhasson… de mindhiába. Vannak dolgok, amik túlhaladnak az emberen. Legyűrtek az engedélyek, a helyrajzi számok, a szomszédok. „Nincs mit tenni, a diófának mennie kell”, született meg a döntés a fejem felett.

Bevallom, egyik este el is pityeredtem magam. Elfogadhatatlannak éreztem ezt az epizódot. S ekkor történt meg a varázslat. Bevillant, új kapu is kell a társasházba a régi, korhadt helyére. Ahhoz pedig deszkát kell szereznem. Egyetlen pillanat alatt, magától rendeződött össze a megoldás.  A kivágott diófából legyen hát a ház új kapuja! Őrizni és védeni fog, és legfőképp, velem marad. Igaz, más minőségében folytatja életútját, de esszenciáját megőrizve éppúgy a porta fontos része lesz. Hisz a diófám csak átváltozik! Mérhetetlen szomorúságom váratlan örömbe csapott át. Ahogy átalakultak a gondolataim, úgy a hozzá kapcsolt érzelmeim is megváltoztak! Ha el tudjuk engedni görcsös kapaszkodásunkat a megváltoztathatatlan „problémához”, helyet adhatunk valami teljesen újnak. Átformáljuk, átrendezzük kicsit a dolgainkat. Előbb belül. Majd a külső világunk is leköveti. Nézz csak körül! Ahogy például az építkezési hulladékból nagyszerű sziklakert varázsolható. Mert esős időben kifejezetten jó ügyeket intézni, sehol senki. Sőt, egy kilátástalannak induló buli is lehet utólag emlékezetes. Az élethez való hozzáállásunkat kell csupán átalakítani. S az alacsony rezgésszintű energiát máris annak magasabb oktávjára emeltük.

A történetnek azonban még nincs vége. Tovább morfondíroztam magamban. Milyen jó, gondoltam, legalább a diófa egy könyvben meg lett örökítve, így halhatatlanná tettem! Annál a jelenetnél, igen, mikor Flóra felismeri, amitől új  dimenzióba kerül és belép a Kapun… A kapun? Te jó ég! Mert mi is a mágia? Az, amikor az ideák világát lehozzuk a földre, és anyagba öltöztetjük, vagyis megvalósítjuk

A könyvben a diófa egy szimbolikus kapuhoz vezetett és lám, a valóságban most igazi kapu lesz belőle. Megnyugodtam. A diófa kapum nem csak a ház dísze lesz, de számomra annál sokkal többet jelent: belépőt egy másik világba. Abba, ahol az alkímia és mágia már az életem szerves része. Ahol már eképpen is lehet gondolkozni és érezni.

Keresd meg az életedben, mikor sikerült egy negatívnak tűnő eseményből idővel valami jót kihoznod! Gondolj egy ötletedre, ami régen csak egy elképzelés volt, de azóta már „lehoztad a földre” vagyis  megvalósítottad. Látod? Mindenkinél működik!

Következő bejegyzés: Mondd, zokogtál már istenigazából?

Namasté! 

Fehérváry Andrea

Fehérváry Andrea

Friss bejegyzéseim

Könyveim

Iratkozz fel hírlevelemre

Pillants be AZ INDIA SOROZAT KULISSZATITKAIBA!

Iratkozz fel hírlevelemre!

Most megajándékozlak kedvenc indiai slágereimmel!

Ajándék zenei válogatás