Saját név vagy álnév?

Nem a világ íróinak álnév-listájával készültem. Arról mondanék pár szót, mennyire komoly dilemmát okoz, hogy az ember milyen néven publikálja az első könyvét. Persze, nem nyilatkozhatok más nevében.

Mikor beküldtem az In-dia-dal kéziratát, és elképzelésem sem volt, hogy egy regénypályázat nyertese leszek, szinte gondolkodás nélkül kanyarintottam oda az álnevet: Bianca di Castello.

Azonban teljesen megváltozott a helyzet, mikor a nyomdai előkészítő munkák alatt rádöbbentem, ez tényleg meg fog jelenni. Szóval sok ismerős és ismeretlen olvasó kezébe fogja venni a könyvem. Akkor mitévő legyek? Gyorsan kellett döntenem.

A legtöbben azért választanak külföldi nevet, mert az idegen könyvek kelendőbbek, mondván, ha már lefordították, akkor biztos jó. Úgysem egy ismeretlen, hazai szerző könyve után nyúlnak a polcon a könyvesboltban! Ezekre az érvekre vállat vontam. A könyvem annyira a szívemből született, hogy soha nem tekintettem rá „nyereségként”. A másik általános indok, hogy a szerzők szeretnék megőrizni a magánéletük inkognitóját. Szívszerelemből írás ide vagy oda, elég valószínűtlennek tartottam, hogy egy-kettőre annyira berobbanjak a
köztudatba a semmiből, hogy a fotósok hadától kellene védeni az életem.

Egyre inkább kezdett tetszeni a kép, hogy a saját nevem lássam viszont egy könyv borítóján, ugyanakkor belém is hasított a félelem: akkor mindenki tudni fogja, hogy ezt én írtam! Fel merem-e vállalni magam, a kritikákat, és azt is, ha esetleg valakinek nem tetszik? (Mert miért is kellene kedvelnie mindenkinek, én is kapcsolgatom a rádión a csatornákat!)

Minden ember, aki alkot valamit, annak szüleménye számára egyfajta gyermeke. Ráébredtem, hogy nem az a fontos, kinek mi a véleménye róla, egyedül az alkotófolyamat számít, az a szenvedélyes állapot, aminek a tüzéből az írás született. Mert számomra ezt jelenti a könyvem. Mindenki másnak pedig szabadon meghagyom, hogy jelentse számára azt, amit ő akar.

Mert a megoldáshoz vezető út mindig a félelem ajtaján át vezet. S mindezt végigfuttatva, gyorsan megszületett bennem a döntés. Felvállalom a nevem és magam. Itt és egyébként minden másban is.

Nyilván minden szerzőnek más a motivációja. Ez csupán az én történetem. S hogy az írói álnevem se vesszen kárba, az azóta megalapított kiadóm a valamikor kiötlött nevet megörökölte: Castelbianco. Olaszról lefordítva: fehér vár. Mert mindig is szerettem a szójátékokat.

Vállald fel magad és ami belőled jön, mindig, minden helyzetben!

Következő bejegyzés: Hogyan születnek a könyvek szereplői?

Namasté! 

Picture of Fehérváry Andrea

Fehérváry Andrea

Friss bejegyzéseim

Könyveim

Iratkozz fel hírlevelemre

Adatkezelés
Scroll to Top

Pillants be AZ INDIA SOROZAT KULISSZATITKAIBA!

Iratkozz fel hírlevelemre!

Most megajándékozlak kedvenc indiai slágereimmel!

Ajándék zenei válogatás
Adatkezelés